klnia.blogspot.com
Kolónia: november 2016
http://klnia.blogspot.com/2016_11_01_archive.html
A majd és az előtt. Düledező lugasban kint felejtett reggeli. Idegenek vigyora az ablakokban. Valaki számolja az időt, tehát. Elteszek mindent a kezem ügyéből,. Csupaszon, ötlettelenül várom a kétségbeesést. Kifordított, üres kabát a karomon. A moly bennem, amit nem tudok elfogni,. És a könyvek, amik korábban nem is voltak ott. Cserepek zúgnak le a házról. Az erdőben minden fa nyikorog. Ha nem találok semmit, akkor hol lehetek? Ma már másként látom. Először voltam én, aztán a hibák,.
klnia.blogspot.com
Kolónia: március 2015
http://klnia.blogspot.com/2015_03_01_archive.html
Bocs, fiúk, hogy felzavarlak a sötétben,. De most, hogy a szomszéd ágyakon senki sem szuszog,. El kell mondanom, hogy irtózatos a csend,. Ha legalább valaki álmában felkiáltana,. Az ismerős hangtól megnyugodnék. Nappal feltúrtuk a polcokat, és kiszótáraztunk minden mondatot,. De egyetlen szerző sem írta meg, mi a rettenet,. Milyen a nyírt hajak és gyűrt ingek mögötti harag,. És állhattunk sorban a fülkék előtt,. Philemon és Baucis némák és elkeseredettek voltak a telefonban,. Erre készülünk mi is?
klnia.blogspot.com
Kolónia: Késleltetés
http://klnia.blogspot.com/2017/01/kesleltetes.html
Arra várunk, hogy bekövetkezzen valami. Egészen más a dolgunk, mint amire szántak. Nem akarunk egyedül lenni, és nem is vagyunk egyedül. Aztán a reggel fagyos szilánkjai az ajtóba csapódnak. A Manzárdból kiszabadulva, a rejtőzködők nyomában. Már nem ijesztő, ha fölemeled a karod, vagy ha meglódulnak az állatok. Nincs meg az erdő sem, aminek szélén előled menekültem. Bár a virá. Takács Nándor, 2015. Egyszerű téma. Üzemeltető: Blogger.
klnia.blogspot.com
Kolónia: Újrakezdés
http://klnia.blogspot.com/2016/04/ujrakezdes.html
A kényszer újból felébred. Létezik valamilyen hang, amit követni lehet? Folytatható ez a megismételhetetlennek látszó. Viszolygás az élettől, mely bekerített,. S melyről kiderült, hogy másként elviselhetetlen? A Manzárdból kiszabadulva, a rejtőzködők nyomában. Már nem ijesztő, ha fölemeled a karod, vagy ha meglódulnak az állatok. Nincs meg az erdő sem, aminek szélén előled menekültem. Bár a virá. Takács Nándor, 2015. Egyszerű téma. Üzemeltető: Blogger.
klnia.blogspot.com
Kolónia: március 2014
http://klnia.blogspot.com/2014_03_01_archive.html
Megérteni a bűnt,. És nyomában a csöndet. Maga mellé fektet, hagyja,. Várja, hogy megérintsem. Azután ellök, közömbös marad. Várja, amit nem kért,. És elveszi, amit nem adott. Az erdőből kiléptem,. És megláttam L.-t, ahogy fát cipel az úton. Magával vitte kutyáját is,. De messze voltak ahhoz, hogy észrevegyenek. Az úton, mint egy árnyék, egyedül maradtam. Most már nem tudom, valóban ott jártam-e,. Vagy csak valaki másnak a képzelete helyezett oda. S föl akarta kötni magát. Most a szemembe néz,. De el se ...
klnia.blogspot.com
Kolónia: július 2014
http://klnia.blogspot.com/2014_07_01_archive.html
A testeket kitakarják, elhangzik egy mondat,. És megfélemlítenek. Az idő összeszűkül rád és rám. Igazság szerint semmivel sem tartozunk egymásnak. Mindkettőnk arcán ott a jel, amit időben észrevehetünk,. Mielőtt szembesítenénk egymást mulasztásainkkal. Az asszony menekül a falu utcáján,. Késő este, a fagyban. A szobában két gyermek alszik,. Van még valaki a házban,. Aki az emlékeit próbálja összerakni,. Jóllehet, az elméje most zavaros. Történetükből többet nem tudunk. Annyi biztos, hogy az anya hazatér,.
klnia.blogspot.com
Kolónia: április 2016
http://klnia.blogspot.com/2016_04_01_archive.html
A kényszer újból felébred. Létezik valamilyen hang, amit követni lehet? Folytatható ez a megismételhetetlennek látszó. Viszolygás az élettől, mely bekerített,. S melyről kiderült, hogy másként elviselhetetlen? A Manzárdból kiszabadulva, a rejtőzködők nyomában. Már nem ijesztő, ha fölemeled a karod, vagy ha meglódulnak az állatok. Nincs meg az erdő sem, aminek szélén előled menekültem. Bár a virá. Takács Nándor, 2015. Egyszerű téma. Üzemeltető: Blogger.
klnia.blogspot.com
Kolónia: február 2015
http://klnia.blogspot.com/2015_02_01_archive.html
A bőr kívánsága a szorítás,. A vágyakozó, lusta testeké. Fejük fölött óra ketyeg,. Hiányuk többé nem hiány,. A Manzárdból kiszabadulva, a rejtőzködők nyomában. Már nem ijesztő, ha fölemeled a karod, vagy ha meglódulnak az állatok. Nincs meg az erdő sem, aminek szélén előled menekültem. Bár a virá. Arra várunk, hogy bekövetkezzen valami. Egészen más a dolgunk, mint amire szántak. Nem akarunk egyedül lenni, és nem is vagyunk egyedül. . Takács Nándor, 2015. Egyszerű téma. Üzemeltető: Blogger.